Áment Erzsébet

...és a halál távolba mennydörög,

egy percre megfogom, ami örök,

lepkéket, álmot, rémest, édeset…

(Mint aki a sínek közé esett…)

Andráska Gábor

...amerre nézel, tiszta hó,

nyugodt fényes takaró…

(Naplójegyzet egy havas reggelen)

Áment Erzsébet

Ó tánc! Ó tánc! Farsangi pálma!

Rogyásig tánc, te álmok álma!

Csak álmainkban táncolunk így.

(Síppal, dobbal, nádi hegedűvel)

Burkus Alexandra

Milyen sötét-sötét a Balaton…

…tündér Tihany, felelsz-e énnekem,

ha azt mondom még egyszer: ifjúság?

(Milyen sötét-sötét)

Bereczky Gizella

A statisztikusok kiszámították, hogy

sebességem másodpercenként 0,0015 méter.

(Zsivajgó természet: Csiga)

Burkus Alexandra

Csodásan úszunk a csodás halálba,

de ottan az igaz dalt megtalálva

az égre sírunk, gőgös, néma hattyúk.

(Hattyú)

Dévényi Dömötör

S az ónszin égből, a halk éjszakában

táncolva, zengve és zenélve lágyan,

fehér rózsákként hull alá a hó.

(Téli alkony)

Galyó Angéla

Feketesárga tarkaság.

Figyelve áll őrt a sok tarka báb.

(A sakk)

Kozma Cecília

Piros bokorugró szoknyámban virítok

falusi ablakokban, mint régi, híres

népszínművek elfelejtett primadonnái.

(Zsivajgó természet: Muskátli)

Galyó János

Ezt hozta az ősz.

Hűs gyümölcsöket üvegtálon.

(Őszi reggeli)

Galyó János

De fönn barátom, ott fönn a derűs ég,

valami tiszta, fényes nagyszerűség,

reszketve és szilárdul, mint a hűség.

(Hajnali részegség)

Kaposvári Mari

…És nézzük összetett kezekkel,

hogyan érkezik meg a tavasz.

(Tavaszelő)

Gál Csaba

A vérem, melyet átfűtött a napfény,

lázasan lüktet s ha hozzám érsz,

azonnal kiserked belőlem.

(Zsivajgó természet: Málna)

Gál Csaba

Valaha becsületes, fehér ló voltam. Egyszer

véletlenül odadőltem egy vándorcirkusz kátrányos

ponyvájához… Így lettem a lovak bohóca.

(Zsivajgó természet: Zebra)

Pertl Éva

A temető minden kövére az ember

kudarca s a sorsnak győzelme van írva!

(Sorsunk)


Galamb Judit

…Az ősz ragyogott köröttem, a késő

délután susogott, millió arany-levelével

s arany –dalával…

(Csöndes viszontlátás)

Galamb Judit

…Most is itt ülök,

és nézem, mint foszol a könnyű köd…

(Tivornya hajnalán)

Szalai Sándor

Megállt az óra, és a mutató
halotti csöndben a hatosra néz.

Az óra áll, mindig hat óra van.
Bármit teszel, az inga meg nem indul…

(Megállt az óra)

Kaposvári Dénes

…Lelkembe e két szín lobog:

a sárga és piros…

(Vörös és sárga az ősz színe)

Kővári Éva

…A lába türkisz, a hasa zafir,

a bőre selymek fonadéka…

a gazdag, undok anya-béka…

(A rút varangyot véresen megöltük)

Wéber Iván

Az ég legyen tivéletek, / Üllői-úti fák.

Borítsa lombos fejetek / szagos, virágos fergeteg…

(Üllői-úti fák)

Kéri Juli

Amerre nézel, tiszta hó,

nyugodt és fényes takaró.

(Naplójegyzet egy havas reggelen)

Kéri Juli

Az összefutó háztetők között…

(Szilánkok)

Molnár Katalin

...és megmutatta mesebeli kincsét,

az őszi égbolton a tiszta holdat.

(Apám)

Pálinkás Marika

Most kávé kellene. Pillés és enyhe kávé

és egy nyugalmas, fekete szivar.

(Reggeli áldás)

Pálinkás Marika

Amerre járok, amerre nézek,

felém suhog a hűs enyészet,

bedőlt síroknál búsan bolyongok...

(Tíz év után)

Serdült Etelka

Tűvel, ollóval, kopogó gyűszűvel,

összeszúrt ujjal, gyerek-inget öltve…

(Annyi ábrándtól remegett a lelkem)

Szalai Sándor

Ó lámpafény, oly szép vagy, méla, halvány,
mint a beteg ajkán a bús mosoly,

te vagy, aki a napnak alkonyatján
fáradt szívünkre balzsamot hozol.

(Lámpafény)

Tóth Károly

A táj az ismeretlen mélységbe kékül,

nincs semmi nesz a lombokon, a fán…

(Egyedül)

Tóth Károly

A kék virágok integetnek:
"Most kel fel hű kedvesed,

rád gondol és a szíve úgy fáj,
szemei könnytől nedvesek!"

(Kék virágok között)

Vermes Mária

Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állanak a fák.

A hazatérő félve, csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét.

(Téli alkony)

Wéber Iván: Kosztolányira emlékezünk